1. |
Holdvilág
03:45
|
|||
Megmozdul az Alkony, a Nagy Karmester
Vezényel és tudom: újra indulnom kell
Nincs helye most könnynek, ezer mosoly vár
Nappal élénk Rémek rég megpihentek már
Hívogat a Távol egy éjszínű virágból
Egy rég ismerős helyről ismerős gitár szól
Daloljuk hát együtt: semmi, de semmi baj!
Ami tegnap úgy fájt, ma már fel nem kavar
Mosolygok a Holdvilágra, jót harapok belőle
Míg a Hajnal el nem szólít, nincs "hátra", csak "előre"
Ködben fogant fények átölelnek engem
Csábító szirének csókolják a lelkem
Álomszerű minden, bár tudom, nem álom:
Amit rég kerestem, ma éjjel megtalálom!
Újra hív a Távol egy éjszínű virágból
Egy rég ismerős helyről ismerős gitár szól
Daloljuk hát együtt: semmi, de semmi baj!
Ami tegnap úgy fájt, ma már fel nem kavar
Mosolygok a Holdvilágra, jót harapok belőle
Míg a Hajnal el nem szólít, nincs "hátra", csak "előre"
|
||||
2. |
A legszebb kincs
05:36
|
|||
Forró a szád, megperzsel a vágy, ha a bőrömhöz ér
Ereinkben az éj ritmusára lüktet a vér
Simogatsz, csókolsz, és úgy nézel rám
Hogy beleborzong a testem, s az egész világ
Szívem legmélyén nyíló virág
Te vagy a Minden, egy álom, mi valóra vált
Úgy szomjaztam csókodra már
Sok hűvös éjszakán
Lelkembe zárt titok voltál, egy éneklő vágy
Úgy szomjaztam csókodra már
Sok hűvös éjszakán
Eljöttél hát, szívem reád nem hiába várt
Gyönyörű szemed szelíd fényében fürdöm meg én
Áldott a lét, hisz’ tiéd vagyok, és te az enyém
Tudod, szív nélkül nem élne vágy
Fagyos és szürke volna a nagyvilág
Vigyázz rám és én vigyázok rád
Mert a legszebb kincs az, mit lelkedbe zársz!
Úgy szomjaztam csókodra már
Sok hűvös éjszakán…
Ahogy rám néztél, éreztem, hogy minden más lehet,
Szebb lesz talán e szürke, háborgó világ…
Szívem legmélyén nyíló virág
Te vagy a Minden, egy álom, mi valóra vált
|
||||
3. |
Telefonos dal
03:10
|
|||
Amikor felhívtál
S azt mondtad, látni kívánsz
Egyből alám gyújtott a remény
Rózsaszín felhő szállt
Szép lett a rút valóság
Szökellve siettem eléd
A buszról úgy leléptél
Hogy engem észre sem vettél
S duzzogva eképp’ szóltam én:
„Húzd ki már a fejed
Húzd ki már a telefonodból!
Egy kicsit „offlájn” légy!
Húzd ki már a fejed
Húzd ki már a telefonodból!
Egy kicsit „offlájn” légy!”
Te semmit nem szóltál
Csak zsebre vágtad flegmán
Ott pittyegett a készülék
Aztán az asztalnál
Magaddal már nem bírtál
Rohadtul kínos volt az egész…
Arcod a telefonodban
Fel sem fogtad mit mondtam
Majd nyilvánosan kifakadtam
„Húzd ki már a fejed
Húzd ki már a telefonodból!
Egy kicsit „offlájn” légy!
Húzd ki már a fejed
Húzd ki már a telefonodból!
Egy kicsit „offlájn” légy!”
|
||||
4. |
A kígyó szíve
04:09
|
|||
Kigyúltak a fények, tűzkígyó a város
Kezdődik az élet, pezsgő és halálos
Láthatatlan kincsek világítják az elmét
Akik vakon hisznek, mégsem látják értelmét…
Lelassul az idő a Kígyó szívében
Villogóknak Pokol, álmodóknak Éden
Rég megkopott képek új köntösbe bújván
Csókolják a létet, vagy megállítják útján…
Hadd látom, a szemeidben él-e szikra még,
Tudnál-e őszinte lenni, ahogy egykor rég!
Élsz, vagy bujkálsz, mint egy kivert állat?
Megtanított-e már remélni a bánat?
Tompulnak a fények, szürke nappal ébred
Kulcsra zárt emlékek hódolnak az éjnek
Ködbe dől a világ, a Kígyó mégis éber
Ha kell, megérint hűvös pikkelyével…
|
||||
5. |
Anyám
06:09
|
|||
Életemben oly’ sok csoda talált rám
S a legtöbbnél Te is éppen ott voltál
Amit rám hagytál, a tisztesség
Ezer fájó könny és szép emlék
Néha balgán lázadtam, ha tiltottál
De már látom, mennyi bajtól megóvtál
Bölcs tanácsaidra hallgatnék
Bárcsak kezem most is fognád még
A Fényen túl van egy ország
És tudom jól, ott vársz reám
Az időm itt, ha már lejár
Te jössz elém és átölelsz Anyám
Nem felejtem, értem mennyit áldoztál
Messze mentél, de jól tudom, el nem hagytál
Mindig itt vagy szívem legmélyén
Elkísérsz, bármerre járok én!
A Fényen túl van egy ország…
Úgy égett belém egy békés szempár
Ahogy rám mosolyogtál
Örökké ragyog már glóriád!
A Fényen túl van egy ország
És tudom jól, ott vársz reám
Az időm itt, ha már lejár
Te jössz elém, s karodba zársz
A Fényen túl van egy ország
És tudom jól, ott vársz reám
Az időm itt, ha már lejár
Te jössz elém és átölelsz Anyám
|
||||
6. |
Megfakult idő
04:19
|
|||
Hangos szóra ütés válaszol
Néha jut csak, aki átkarol
És az idő mindig sürget
Hív a meló, hív az üzlet
Birtokol amit uralnál
Másokat okolsz, hogyha fáj
Azzá válsz, amit átkozol
Lelkedben sűrű köd honol
És az idő elfogy lassan
Örök szürke változatban
Birtokol, amit uralnál
Másokat okolsz, hogyha fáj
Menekülsz önmagad elől
Bár te vagy, ki mindig bedől
Saját átveréseinek
És megfakulnak mind a színek…
Úgy érzed, bömbölni tudnál
De könnyed rég kiszáradt már
Szeretnek – mind azt hazudják
S közben a véred akarják…
|
||||
7. |
Még éhes rád egy szív
03:38
|
|||
Eltűntél már, későre jár
Magamra mondd, miért hagytál?
Ki lesz a társam, ha az éj bezár
És holnap mondd, ki vár rám?
Csak egy pillanatra még
Csak egy percre adj reményt!
Ugye visszatérsz és egy kicsit még mesélsz?
Mert éhes rád egy szív…
Még éhes rád egy szív!
Jönnek-mennek az órák
S nem tudok nem gondolni rád
Éjjel és nappal űz a vágy
Talán ma elvezet hozzád…
Hangod hallanom kell még
Ez neked talán semmiség
De ha itt lennél, én csak rád figyelnék
Mert éhes rád egy szív…
Még éhes rád egy szív!
Csak egy pillanatra még
Csak egy percre adj reményt!
Ugye visszatérsz
És egy kicsit még mesélsz?
Mert éhes rád egy szív...
Még éhes rád egy szív!
|
||||
8. |
Vége már
02:55
|
|||
Éjem titka, Napom fénye
Eső hangja, szél reménye
Álmom arca, versem dísze
Úgy akartam, légy örökre
Ha rád nevettem, elfordultál
Ha gyűlöltelek, megcsókoltál
Őrült kicsi bohóc voltál
El nem múló nyomot hagytál
Vége már
Ugye vége már?
Éjem titka, Napom fénye
Eső hangja, szél reménye
Álmom arca, versem dísze
Úgy akartam, légy örökre
De elmosódtál a távolban
Remélem, hogy ez így jól van
Ha látni vél még néha a szemem
Az délibáb már, nem szerelem…
Vége már
Ugye vége már?
|
MoonRiver Hungary
Hard rock/Heavy metal zenekar a baranyai Sellyéről.
Patak "Pixi" Sándor - ének
Sovány András - gitár
Streaming and Download help
If you like MoonRiver, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp